Anyaság a köbön

             Igen gyakorlatilag táv házasságban élek ,férjem mintegy 800 km-re él ,és dolgozik a családjáért külföldön . És ez megtudja viselni a kapcsolatot ,mert bizony ha haza jön egy hosszú hétvégére havonta ,akkor itt vannak a gyerekek természetesen az apjukon lógnak amivel nincs is semmi gond ,kettőnknek meg marad az éjszaka hogy beszélgetni tudjunk ,esetleg egy-egy pohár bor is előkerüljön és kettesben legyünk ,de még ekkor sem igazán ,mert rossz alvók a gyerekeink és van olyan éjszaka hogy egymás után kelnek 1-2 órás különbségekkel . Na így tartsa fenn az ember a romantikát és az intimitást ...nem egyszerű.

Kolléganőm kérdezte egyszer hogy nem félek hogy esetleg megcsal ,kint a messzeségben ?! A rövid válasz : A NEM  .

De ezt inkább kifejtem azzal hogy mesélek a múltunkról ami bő 12-15 évvel ezelőtt volt és nem ismert még egymást  ,és arról nagy vonalakban hogy alakult a kapcsolatunk .

       Férjemnek volt pár komoly kapcsolata előttem ,sőt az utolsó barátnőjét tervezte is megkérni huszonévesen ,de a lány hirtelen szakított így neki akkor egy jó időre elege lett a párkapcsolatokból . Aztán főiskolás korában volt egy időszaka ,mikor minden este a buliban másik lányt fektetett meg . Szóval jogos lehetne a félelmem ,hogy megcsal ....

             Nekem pedig csak egy hosszú párkapcsolatom volt ,tini szerelem 14 évesen ami kitartott ,kb 7 évig ,és ebből a kapcsolatból született a legnagyobb lányom ( de ez legyen egy másik történet ) . Mikor megismerkedtünk ,ő addigra túl volt egy családi tragédián ,és felkellett " nőnie " munkába állni ,ezért ő már nem kalandot keresett hanem komoly kapcsolatot ,a társát egy életre . Én se akartam kalandokat az akkor 2 éves lányom  mellett. Egy társkereső oldalon akadt rám, és hónapokig csak beszélgettünk ,az internet adta összes lehetőségét kihasználva. Lassan ismerkedtünk ,és  megtaláltuk a közös hangot ,bár volt bőven probléma a kapcsolatunkban ,mégis kitartottunk egymás mellett ,és sokat beszélgettünk a jövőnkről a közös jövőnkről .

        Két év járás ,és találkozgatás után költöztünk hozzá a lányommal, de ekkor már a jegyese voltam 7 hónapja ,szóval a távkapcsolat nem új számunkra ,csak most teljesen más ....

Az egyik beszélgetésünk alkalmával azt mondta nekem hogy ő küzdeni fog a kapcsolatunkért mindig a végsőkig ,és azért mert a lányom nehezen de a szívébe fogadta ,és ő nem fogja elhagyni úgy mint a vérszinti apja ,nem fogja engedni hogy a lányom ily módon elveszítsen még egy embert akit megszeretett ...tudom ez most nyálasan hangzik ,és hihetetlennek de tényleg így gondolta . 

         Egy másik alkalommal pedig azt mondta hogy, ő nem azért fog megnősülni ,hogy pár év ,esetleg tízen év után elváljon , nem, ő akkor is küzdeni fog ,hogy ami elromlott azt helyre hozza /hozzuk ,és csak akkor fog válni ha én akarom ,és már tényleg úgy gondolom hogy menthetetlen a házasságuk. Nem akar " rabságban" tartani egy olyan házasságban ami nem jó .

    Na ezért a bizalom ,és ezért nem félek hogy megfog csalni .

Mindkettőnknek meg van a maga hibá(ja)i ,amiért lehet nem szeretni a másikat ,egyikünk se tökéletes ,de a mai napig immáron 10 év ismeretség ,együtt lét után (abból lassan 7 év házasság )úgy gondoljuk hogy a kapcsolatunk jó alapokon nyugszik ,és hiába az élet sok-sok nehézsége együtt próbáljuk megoldani .