Anyaság a köbön

       Mint már korábbi bejegyzéseimben írtam arról mennyire hátrányban is vagyok jelenleg anyaként a munkaerőpiacon ,az  elmúlt időszak ezt gyakorlatban nagyon is bizonyította számomra .Az elmúlt fél évben visszamentem korábbi munkahelyemre 4 órában dolgozni .Nem volt ez a fél év egyszerű.

     Március elején kezdtem 1 hónapig dolgoztam aztán eljött a has műtétem ideje-ami már október óta ki volt írva nekem - 6 hét táppénzt követelt meg de azalatt az egy hónap alatt is míg dolgoztam, betegek voltak a gyerekek, anyósom segített ki , visszamentem a táppénz után akkor 3-4 hét után a fiammal kellett itthon maradnom 4 napot júniusban akkor is húzták a szájukat ,de persze kénytelenek voltak elengedni ,de akkor már úgy mentem vissza ha kiborul a bili akkor helyben felmondok, nem fogok azon idegeskedni a táppénz alatt hogy nekem a munkába kéne lennem és miattam a csapat nem boldogul... De végül maradtam július elején a szabadságom alatt eltört a kezem ,ez megint csak 6 hét kényszer pihenőt jelentett ,persze ekkor a közvetlen főnököm megint csak kiakadt ,mert a szabadságok is ki voltak adva mindenkinek .Így a boltvezető volt kénytelen egész napokat dolgozni ,amiket természetesen nem fizetnek ki neki ,hanem majd megkapja valamikor pihenő napnak ...és diák munkásokat hívtak pótolni a kieső munkaerőt, de hát a diák munkás se ér  semmit ha nincs mögötte megfelelő betanítás, támogatás .Már pedig nincs  mert a kolléganő azt se tudja merre hány méter mert 3 ember helyett dolgozik...Szóval teljes mértékben megértem a kollégáimat .

Egy nagy forgalmú drogériáról van szó ,hol mindig létszáma hiány van ,jönnek-mennek a dolgozók ,és a többi boltjukban is nagyrészt ez a helyzet ...és nagyon úgy néz ki hogy a vezetőség úgy gondolja , ők mindent frankón csinálnak .

     Nem vagyok egy kényeskedő fajta már pályakezdőként is örültem ha kapok munkát ,így én szépen csendben csináltam a rám bízott feladatokat ,még ha nem is tetszett ,de most hogy visszatértem , beraktak a pénztárba 4 órára ,és ha csak egyszer 5 percre mentem volna be hogy igyak és a mosdót használjam már megjegyzést tettek.... de az elvárás meg, meg volt hogy teljesítsek 110 %-ot a vásárlókkal szembe! Így ezt kezdtem megelégelni ,meg aztán ha a gyerek beteg akkor se nagyon mehetek el táppénzre mert akkor felborul a beosztás és megint a káosz alakul ki...Nekem pedig két óvodás gyerekem van így még könnyebben alakul ki az a helyzet hogy hetekig kéne itthon lennem ,mert felváltva lesznek betegek. A legnagyobb is beteg lehet bármikor ,de őt előbb otthon tudtam volna hagyni ,arra a pár órára .És úgy voltam vele nekem ez a stressz se hiányzik az életemben ,hogy eljövök táppénzre de közbe tudom hogy most más helyettem dolgozik ,és engem szidnak a hátam mögött ...

      Más okok a felmondás mellett a gyerekek voltak ,legkisebb lányom ,míg dolgoztam folyamatosan vissza fejlődött ,nem csak éjszaka pisilt be ,és végül kellett neki tartósan pelenka ,hanem napközben is egyre többször.... rajta látszott legjobban a vissza fejlődés .. De mikor itthon voltam táppénzen akkor szépen pozitívan fejlődött ,nem voltak vele problémák . Fiamat pedig úgy néz ki hosszútávon heti több alkalommal is pszichiátriai terápiára kell vinem . Ezt pedig munka mellett tömegközlekedési eszközökkel lehetetlen megoldanom .

Úgyhogy férjem támogatva döntésemet szeptember elsejével felmondtam . Igaz a férjem már Junius óta másod állásban is dolgozik ,csak hogy ő heti 10 óra munkával 1 hónap alatt megkeresi azt amit én heti 20 óra munkával keresek meg 1 hónap alatt ...idegeskedésekkel ,stresszel kísérve a mindennapjaimat.

Munkába állásom első heteiben jó volt, és tudtam, már kell is ez nekem hogy kitudok lépni a házból ,felnőtt emberek közt lenni ,beszélgetni  stb és úgy érezni hogy hasznosan töltöm az időmet és nem csak a férjem dolgozik ,én is teszek valamit a megélhetésünkért ,de hosszútávon a gyerekeknek ártottam vele és végül magamnak .....