Anyaság a köbön

         Na nem azért veszem ezt a témát pont most elő mert hallottak napja volt ,hanem sajnos azért mert a napokban a családunknál "járt" a halál ,és az utolsó nagymamámat vitte magával .

    Elég nehezen viselem az egész halál témát ,hisz még a kedvenc sorozat szereplőm halálán is tudok sírni még akkor is ha már nem előszőr látom azt a részt . Tudtam azt is hogy eljön majd az idő mikor belépek abba a korban mikor majd lassan apránként elvesztem a szeretteimet.

    Elsőként a keresztapámat vesztettem el , akit igazából nem is ismertem ,de 6-8 évesen mégis elvittek a temetésére ,és egy -egy kép arról a napról még mindig előttem van ,de maga a személyt nem ismertem sajnos ,csak egy fényképet őrizgetek róla a mai napig . 

   Aztán az anyukám apját vesztettem el ,2011-ben ekkor már 20 éves voltam .Papával már közelebbi volt a kapcsolatom sok emlékem van vele ,de az utolsó éveiben nem nagyon tartottuk a kapcsolatot . Kórházba került mikor az első dédunokáját a lányomat félévesen elvittem hozzá és láthatta ,aki akkor még fél éves sem volt .Többször nem is találkoztak ,de nekem évek múltán pszichológushoz kellett mennem mert a legapróbb emléktől is a legváratlanabb helyzetben is sírva fakadtam ,nem tudtam elengedni ,a temetésén se tudtam akkor sírni ,nagyon sokszor álmodok vele a mai napig ,de legalább már a sírást tudom kontrollálni .

   2019 tavaszán az apukám nagynénjét vesztettük el ,ekkor már 1 éves volt a második gyerekem. Vele különleges volt a kapcsolata a családban mindenkinek. Nem voltak gyerekei ,apa ,volt neki és anya (aki gyerekként a szomszédja volt ) így kétfelől is megvolt a kötödés ,mégha nem is vérszerinti volt mindkettő . Nem voltak gyerekei ,unokái ,de ott voltunk neki mi ,én és a testvéreim ,nagyszülőként tekintettünk rá ő pedig az unkáiként .  Ismerte a gyerekeimet születésüktől kezdve ,látogattuk gyakran .Tőle eltudtunk köszönni ,és úgy gondolom megváltás volt neki a halál ,mert éveken át komoly fájdalommal élt. Az ő halálán is nehezen teszem túl magam ,vele is sokat álmodok ,hol a múltban járok álmomban hol a megnemtörtést jövőben . Nagynénjénk életét viszont végig kísérte egy szám ,nem tudom ki hogy van vele ,de számunkra érdekes hogy 11.én született ,11-es számú házban élete le élete nagy részét ,és 11.-én halt meg ,és kitudja ez a szám még hányszor jelent meg az életében. 

     Tavaly pedig az anyai nagymamámat vesztettem el . Neki gyakorlatilag gyerekként én voltam a kedvenc unokája ,aztán eléggé hosszú időre elszakadtunk egymástól ,csak az internet adta lehetőségek által tartottuk a kapcsolatot. Ő váratlanul ment el ,nem számítottunk rá ,de mivel már nem álltunk közel egymáshoz hosszú ideje így az ő halála viselt meg a legkevésbé. Vele nem is nagyon vannak álmaim.

   Pár napja pedig az apai nagymamám halt meg hosszabb betegség után ,tőle is szerencsére eltudtunk köszönni .Vele is megvannak a közös emlékeim ,de nem volt szoros a kapcsolatunk ,ő nehezen nyílt meg ,nem sokat beszélt ,így nekünk unokáknak is nehéz dolgunk volt kötődni hozzá .

         Most pedig nincs időm rendesen gyászolni ,és összetörni ,3 gyerek és a házimunka egyszerűen nem hagy időt rá ... mire elalszanak én is bedőlők az ágyba ,és persze tartsam magam mert apum mellet nekem kell állnom ,testvéreimre nem igen számíthatunk...

Egy nagyszülőről nem írtam az pedig az apai nagyapa volt ,róla azért nem írtam mert még a születésem előtt jó pár évvel elment ,már 37 éve .

Nem tudom ki hogy van vele ,de én hiszek a szellemekben ,ártó és vigyázóban is ,és könnyebb azt hinni hogy van fenn egy "ország " ahol már rég elment családtagjaikkal vannak együtt újra ,és megbékéltek ,és boldogok ,és figyelnek minket fentről.